Bizalom, érdek - Honvédelem

- Miért, Magyarországon szükség van a Hadseregre? Szerintem csak felesleges pénzkidobás!
Az idézett mondatot az egyik ismerősöm említette nekem a minap, amikor szóba került az a weboldal, amit a kedves olvasó most is böngészik.
Aki figyelemmel követi a napi politikai eseményeket, vagy érdeklődik a katonai események után, vagy csak szimplán nyitva tartja a szemét ebben a szerencsétlen országban, az most vagy sír, vagy nevet. Mivelhogy a kérdés – mármint szükség van e a hadseregre – nekünk repülés rajongóknak ugyan nem téma, egyre többekben merül fel a gondolat, hogy tényleg meg kellene szüntetni. És, kedves olvasó, MOST ne veszítsük el a türelmünket. Ha belegondolunk, hogy honvédségünk milyen színvonalon működik, a kérdést máris jogosabbnak érezzük. Nem katonáink felkészültségével van a baj, ezt a nemzetközi megfigyelők is bizonyítják. Sokkal inkább a vezetéssel, mégpedig a politikai és a katonai vezetés néhány tagjával. De, nézzük sorjában!

1. Elavultság.
Már a rendszerváltoztatás előtt is tudtuk, hogy gyenge honvédelmünk van. Ezt nem kell tagadni, egyenes következménye annak, hogy ettől a hadseregtől mindenki csak elvett és senki nem adott.(Hóhelyzetben helikopteres mentés, páncélos segítség az elzárt falvakba való élelmiszer-juttatásban; tavasszal az árvizeknél helikopteres mentés; stb, stb.) A gépek modernizálása szinte semennyire, a javításuk irtózatosan nehezen haladt: alkatrészek beszerzésénél való fennakadások, korrupció. Ez mind oda vezetett, hogy egy-két manifeszt akciótól eltekintve (repülőnapok, hadgyakorlat a „fejeseknek”) a katonai erő gyakorlatilag elveszette eredeti funkcióját: a haza védelmét! Ezt nagyszerűen bizonyította a ’99-es jugoszláv-háború, melynek idején Magyarország légterének biztosítását F-15-ös vadászok látták el (ennek ellenére emlékezhetünk rá, mikor két jugoszláv Míg-29-es simán „besétált” a magyar légtérbe provokációs céllal). Ezek után megmosolyogtató, hogy pár évvel később a szlovén vezetés a magyar légierőt akarta felkérni Szlovénia légterének biztosítására.

2. Negatív sajtó (rossz piár)
1990-től folyamatosan olyan hírek szerepelnek a sajtóban, mely szerint „2 db bevethető vadászgépünk van”, „a katonákat hazaküldik a laktanyákból ,mert nem tudják őket etetni”, és a kedvencem: a laktanyák védelmét biztonsági cégek látják el! Ezek után nem kell csodálkoznunk azon, hogy ha az egyenruha már csak a lányok előtt vonzó, a polgári életben a katonatiszti réteg teljesen elvesztette presztízsét és lassan nevetség tárgyává válik. Sajnos! Ez egyértelműen a rossz piárnak köszönhető, a Magyar Honvédségnek rossz a médiapolitikája! Akármilyen rossz helyzetben van is a honvédség, a híradásokban NEM SZABAD ezt bemutatni, főleg azért nem mert a fegyveres erőknek (most ide veszem a rendőrséget is) szükségük van a külső tőke bevonására - hadiipari cégek, magánszemélyek, civil szervezetek által. Másrészt azért nem, mert folyamatosan szükség van az új elemek befogadására: toborzás, új elképzelések, profi gondolkodás elterjesztése.

3. Rossz védelmi-, vagy nemzetpolitika
A legfrissebb felmérések szerint Európában Magyarország költ a második legkevesebbet honvédelemre. Ha hozzávesszük, hogy az a Lichtenstein az első, amelynek NINCS hadserege, akkor ez rendkívül elszomorító, sőt mondjuk ki: nevetséges. Az utóbbi 4 év költségvetése 1,5%-ot irányzott elő a hadsereg fenntartására és lehetséges modernizálásra. Ennyiből NEM LEHET működtetni egy olyan fegyveres erőt, amely egy szuverén államot védelmez. A NATO-tagságból eredő kötelezettségekről még nem is szóltunk. Nem véletlen, hogy Magyarország esetében merült fel először a tagság megszűntetése. De facto feleslegessé váltunk a NATO számára. (Belépésünk is jól volt időzítve: 1999. március 13. A gyanakvóknak feltűnhet, hogy NATO-légiháború március 24.-én kezdődött.)
A XX. század második felétől nyilvánvalóvá vált, hogy a hadseregek elsődleges feladata, nem a háborúk megvívása lesz (vagy csak másodsorban), hanem a demonstratív nyomásgyakorlás. Magyarul az a nemzetállam fogja a nemzetközi kapcsolatokat, interakciókat generálni, alakítani, akinek bevethető, profi hadereje van. A néphadseregek felett eljárt az idő. A realista nemzetközi kapcsolatokban az az állam tudja megvédeni, érvényesíteni akaratát (pl. határon túli nemzettársaik védelme), amely kezében olyan potenciálok vannak, vagy olyanokhoz fér hozzá amik segítségével az adott térséget (esetünkben Közép-Európa, Kárpát-medence) saját elképzelései szerint tudja alakítani. Ehhez nemzetgazdaságnak, a politikai kultúrának, a belpolitikának, a külpolitikának és a hadseregnek egységes érdekeket kell megjelenítenie. Ha valamelyik is gyengül, vagy hiányzik az ország elveszti domináns szerepét és csak a folyamatokat tudja követni, BEFOLYÁSOLNI NEM! Ma pontosan ilyen helyzetben vagyunk. De nagyon jó példa Oroszország is.
Befejezésképpen szeretném még megjegyezni, hogy ezen folyamatok még megfordíthatóak, amennyiben nem hátra, hanem előre nézünk, tervezünk. Közös összefogással, bizalommal viseltetünk egymás iránt. Ugyanis az egész nemzet érdeke (direkt nem az ország kifejezést használtam, mivel a határainkon túl élő magyarok milliói iránt is felelősséggel tarozunk), hogy Magyarország békében integrálódjon Európába, domináns szerepét visszaszerezve, amelyre több, mint 1000 éves történelme jogosítja fel.