Kora reggel, éjszaka 03:30 -kor keltünk, hogy megpróbáljunk még a tömeg elott Kecskemétre jutni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy nem a számunkra kijelölt parkolóba, hanem a reptér déli, vagy északi végén lévo „depóba” tudjuk leparkolni az autót. Ez sikerült is, mivel csak ásítozó, cigarettázó rendorökkel találkoztunk Kecskeméten, akik mellol szerintem még a rendorautót is el tudtuk volna lopni. Na, mindegy… Körülbelül 1 óra sorban állás, anyázás, lökdösodés után sikerült bejutni a bázis területére, ahol elindultam felderíteni a terepet, ami abból állt, hogy Pepe barátomat megpróbáltam megkeresni. Ez egy ido után sikerült is, majd egyesítve eroinket árgus szemekkel kezdtük szemlézni a kiállított merev- és forgószárnyasokat. Néhány „ellott” kocka után kezdodött a show. Egy, - hát hogy is mondjam - megnyitó féleség volt kialakulóban. Ez abból állt, hogy a magyar légiero gépei (Mi-17; Mi-24; Jak-52; L-39; An-26; Mig-29) jóval egymás mögött lemaradva repültek be a közönség elé, Juhász Ferenc muvész úr selymes, akadozó és unalmas beszéde alatt. Ezért már megérte utaznom 150 km-t! A nyitókép után rendkívül pörgos és vegyes (heli-repülo) program vette kezdetét. Nem megyek sorba az összes típuson, szerintem felesleges is lenne, aki akarja klikkeljen a megfelelo oldalra és elolvashatja a hivatalos programot. Számomra kiemelkedett a musorból a Mig-29 mindig lenyugözo statikus bemutatója. Fantasztikus dolog látni, hallgatni ezt a bivalyeros orosz technikát. Kobrákkal, harangokkal, forgókkal. Ilyenkor ismételten eszébe jut az embernek az a bizonyos mondat, amely az orosz helikopterekre is egyaránt igaz: „Az ereje, repülési tulajdonságai bámulatosak, de a muszerezettsége…” Egy minden igényt kielégíto musor után következett egy másik ok ami miatt elutaztam „Kecsóra”. Az amerikai F-16-os vadászrepülogép. Ereje, repülési tulajdonságai majd’ Mig-29-esiek , de a Fly by Wire érzodik a manovereken. A bemutató alatt elgondolkodtam azon milyen pszichikai hatása lehetett ennek a gépnek mikor iraki, szerb állásokat támadott. Nem elég, hogy „ránézésre” gyilkos technika, hát még ha engem bombáz(na)! Mit mondjak, nem irigylem a szerbeket, irakiakat, tálibokat. Az 50 csillagosok után nem sokkal jött Pepe barátom szerelme, szeme fénye, az „Ördöghintó”. A Repülo Loszeresdoboz akciója alatt nem is láttam egy pillanatra sem! Szerintem már vérhólyag képzodött az ujján, annyit fényképezte a szovjet-afgán háború egyik foszereplojét. Mondjuk nem is csodálom, hogy ennyire beleszeretett ebbe a büszke kinézetu harcihelikopterbe. Hiszen melyonk fejében nem fordult már meg, hogy a csajok hogy „buknának” rá, ha ezzel beállítanánk a leendo anyós udvarára. Komolyra fordítva a szót, tényleg isteni érzés lehet egy ilyen „gyilkológépet” irányítani, élvezni az erejét, azt hogy talán a világ legnagyobb tuzerovel rendelkezo harci gépében ülök.
A délelott további részében a magyar katonai blokk folytatódott, de ezen gépek mindegyikét szerintem már úgy ismerjük, mint a tenyerünket (L-39; An-26; Jak-52).A délelotti program lezárultával elindultunk keresni valami harapnivalót. Meg kell, hogy mondjam, ez a része a napnak nem is kellene, hogy a beszámolómban szerepeljen, DE nem mehetünk el szó nélkül az árusok mellett, illetve a kínált portékák mellett. Mivel haditechnikai bemutatón vagyunk katonai könyvek, távcsövek, térképek, terepszínu polók oké. Na de mit keresnek itt asztalterítok, szoknyák, bugyik(!!!)??? Ezt úgy látszik Nato-tagság ide vagy oda nem tudjuk levetkozni. Ez szinte minden össznépi magyar „dzsemborira” igaz: teljesen oda nem illo dolgok, emberek, programok. Nem az én dolgom ezt eldönteni és ítélkezni sem akarok, de szerintem ezeknek az árusoknak nem kellett, szabadott volna árusítási engedélyt kapniuk a bázis területére.
Ha azt mondjuk, hogy a délelott Pepe barátomé volt, mivel Mi-24-es, illetve más helikopterek szerepeltek a programban, a délután egyértelmuen az enyém kellett hogy legyen: Orao, Super Galeb, Turkish Stars. Aki ismer tudja, hogy minden érdekel ami délszláv illetve ahhoz kapcsolódik. (A Turkish Stars-t azért sorolom ide, mert iszlám országról van szó, mint Bosznia, valamint Törökország annak idején pénzt, fegyvert és katonákat küldött, persze „nem hivatalosan” Izetbegovic országába.)
Beszámolómat tudnám még folytatni, de mivel az oldal neve, ahova írok harcihelikopter.hu, ezért nem kívánom tovább elvonni a kedves olvasó figyelmét, lévén, hogy a délután a repüloké volt.