Szeptember 15.-én, csütörtökön került sor a Magyar Honvédség idei legnagyszabásúbb hadgyakorlatára, amelynek a híres Bakony lábánál elterülo lõtér adott otthont. Az alábbiakban ennek az eseménynek a beszámolóját olvashatjátok, a saját „szemüvegemen” keresztül.

Mivel a napok óta tartó hadgyakorlat utolsó napja amolyan „félnyilvános” volt, ezért nem volt kérdés, hogy Pepével kilátogatunk az elõadásra. Annak ellenére, hogy az éleslövészettel egybekötött bemutatót már a Sláger Rádió és szinte az összes televízió reklámozta, egyetlen barátom (aki ezen oldal üzemeltetõje, tulajdonosa) több napon keresztül rohangált, míg a Honvédség egyik szendvicsmajszoló ügyintézojétõl eljutott ahhoz az emberhez, aki a kiutazást és egyáltalán a részvételt intézte. Ebbõl is látszik, hogy nem volt ám olyan könnyû kijutni a terepre. Kellet hozzá az ember anyja nevétõl kezdve születési okáig minden, de erre a ráadás az volt mikor a Toborzó Irodába belépve ezeket újból megkérdezték. No, de ne legyünk ennyire negatívak, ezek után pestiesen szólva tényleg „pikk-pakk” volt minden (az elindulásig). Szendvics, tea, toborzó kisfilm (bár a vetített Bevetés címu kisfilmet sokadszorra „izgultuk” végig), újságok.
Nem kis várakozás után reggel 10:00- kor indultunk ki az Öskü mellet elterülõ prérire. Itt a leszállás után a regisztrációs pulthoz mentük, ahol kézhez vettük a gyönyöru kék karkötõket, jelezvén, hogy mi a „köznéphez” tartozunk - a V.I.P. vendégeknek zöld, illetve fehér karszalagjuk volt - de ne szaladjunk ennyire elore, ennek még jelentõsége lesz… Megközelítve a helyszínt nem lepõdtünk meg azon, hogy ismét volt egy színpad, ahol zenekarok (minek ?) és Barabás Évi ( hogy kerül o ide ?) szórakoztatták a rájuk figyelo mind a három embert. A többiek csodálhatták a kiállított haditechnikai eszközöket. Nos, kikbol álltak a „többiek” ? Foleg diákokból, akiknek biztos jó móka volt lógni a suliból, buszozni egyet és beülni a büfébe - mert az is volt ám! - .
Körbejárva a számunkra (kékek) kijelölt területet megállapítottuk, hogy innen bizony csak a vakoknak érdekes a dolog, hiszen szinte semmit nem láttunk a lõtérbol (egy domb mellé bezsúfoltak minket- köszönjük!), míg a „nagy emberek” (zöldek) egy dombról élvezhették a teljes panorámát a völgyre nézve. Na, de jó sajtósokhoz, tökös gyerekekhez méltóan – mikor a katonai rendészek nem figyeltek – átsurrantunk a „felsõ tízezer” oldalára. Meg kell jegyezzem jó idõben, mert utánunk már nem engedtek be senkit ezen lezárt részre, a rendészek ekkor már felfigyeltek a „behatolókra”. Itt aztán pozíciófoglalás kezdõdött a jó fotós és kamerás helyekért. Na, ekkor kezdõdött igazán a buli: anyázások, lökdösõdések, viták az öltönyösökkel. Lassan 12:45-höz közelített a vekker, és mi már 2 órája kinn voltunk a semmi közepén, s már nemcsak a széllel, hanem a hivatalos közeggel is harcoltunk, de még nem láttunk semmit.
12:50 felé végre elkezdõdött a „show”. Elsõ feladatként egy An-26-os tévedt be egy idealizált légtérbe, de a „mi” Míg-29-es vadászgépeink jobb belátásra térítették. Következett a bemutató „gerince”, melynek lényege: egy ellenséges alakulat hatolt be a határon és õket kellett kiszorítani. Az akciót fõleg a szárazföldi alakulatok hajtották végre. Ez a része a gyakorlatnak elég látványos volt. Az aknavetõsöket egy Mi-17-es helikopter szállította a tüzelési pozíciókba, míg a kiszállási terepet Mi-24-es harcihelikopterek biztosították. Ezután vad lövöldözés kezdõdött, lõttek itt aknavetõkbõl, BTR-ekbõl, BVR-ekbõl és ami a leghangosabbnak bizonyult: kézi páncéltörõkbõl. A szárazföldi csapatok kétszer kérték segítségül a tuzero fokozására a Mi-24-eseket és kétszer a 29-eseket, ezen kívül mindössze egyszer loszerutánpótlást hozott egy Mi-8-as és egyszer-egyszer egy imitált sérült-elszállításnál biztosítottak a csatahelikopterek. Az ellenséget természetesen visszaszorítottuk a határ másik oldalára. A bemutató véget ért. Vagy mégsem?
Ugyan, de facto tényleg, de Gyurcsány miniszterelnök úr, és Juhász Ferenc a „nép” kíséretében végigjárta a kiállított gépeket és jármûveket. Furcsa volt, hogy elõbbi egy katonai terepjáróra felkászálódva a géppuskát leakasztotta és az ot körülvevõ nézoket „végigpásztázta” vele. Nem hittem a szememnek!
Ezen mûsora után Juhász Ferenc végigkalauzolta a kormányfõt a technikák között, némelyikre felmászott, némelyiket megtapogatta, jól elvolt…
Összességében elmondhatjuk, hogy ennél jóval többre számítottunk, ennyi várakozás után mindössze 30-35 perc tényleges bemutatót láthattunk. A légierõt nem igazán vonták be a „mûsorba”, pedig például a sebesültek légi úton történõ evakuálása látványosabb, valamint az „ellenséget” is jobban megszórhatták volna. Valamint egy ejtõernyos egységet is úgymond elbírt volna a show. Minél színesebb a dolog, annál jobb, elvégre propaganda bemutató volt ez a nap, mind a vezetés, mind a fiatalok felé.
Visszatérve buszunkhoz, egy kérdõívet kaptunk, amin meg is említettük véleményünket, az irodalom határain belül, természetesen! Ezt a kérdõívet reményeim szerint ezen az oldalon láthatjátok is.